Alex Schwartz.

Ez is egy volt azon házibulik közül, amelyiken az emberek elfeledkeznek az összes illemszabályról, a hűségről, mindenről. Még csak a második sörömet ittam, amikor már a környezetemben mindenki részeg volt. A kanapén egy párocska lelkesen csókolózott, így lényegében kényszerítve voltam arra, hogy a szőnyegre üljek. A tekintetem a tévére függesztettem, amiben Rihanna valamelyik dala szólt. Unott arckifejezéssel tömtem magamba a sajtos csipszet, és valószínűleg ott is ültem volna egész éjjel, hacsak az eddig smároló páros nem tért volna a lényegre. Jobbnak láttam felszívódni, de a lakás ajtaja zárva volt, a kulcs pedig valahol eltűnt. Először a fürdőben vagy a konyhában akartam meghúzódni, de mindenhol hasonló volt a helyzet, mint a nappaliban. Esetleg csak az a különbség volt, hogy itt még működtek a hangfalak, nem úgy, mint a többi helységben. Végül úgy döntöttem, a házigazda, Marcel szobájában húzom meg magam. De amikor beléptem, úgy ahogy voltam, értetlen arckifejezéssel és egy üveg Jack Daniels-szel a kezemben megálltam az ajtóban. a hatalmas franciaágyon Justin terpeszkedett, és olvasott. amikor becsuktam magam mögött az ajtót, hasonlóan értetlen arckifejezéssel nézett fel rám.
- Miért nem vagy a többiekkel?
- Mert odakint olyan dolgok folynak, amikre semmi kedvem figyelni.
Halkan felnevettem, és letelepedtem mellé az ágyra. Ő is félretette a könyvet, és most teljesen rám figyelt.
- És te miért nem vagy a többiekkel?
- Ugyanazért, amiért te.
Halványan rám mosolygott, miközben felém dobott néhány párnát, amiket rögtön begyűrtem a fejem alá. Egy ideig még beszélgettünk, iszogattunk, amikor hirtelen Justin valami olyat tett, ami kifejezetten meglepett.
Mozdulatlanul feküdtem és a plafont szemléltem, amikor ő közelebb húzódott hozzám. Terpeszben ráült a hasamra, majd fölém hajolt.
- Tudod, Alex, mindig volt valami, amit meg akartam tenni...
És meg sem várta, hogy bármit is mondjak, egyszerűen megcsókolt. Nem mondom, hogy nekem ez nem fordult meg a fejemben, mégis annyira meglepődtem, hogy ellöktem őt magamtól.
- Mi a...?!
Az utolsó pillanatban ugrottam fel az ágyról, és kaptam el Justin csuklóját, még mielőtt kislisszolhatott volna az ajtón. Most rajta volt a sor, hogy értetlenül nézzen rám.
- Várj...
De ő nem engedte, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Mire észbe kaptam, már az ágyon feküdtünk, és Justin éppen a nadrágom övével bajlódott. Már láttam magam előtt, mit fog szólni holnap Marcel, ha ránk nyitja az ajtót.. De nem törődtem ezzel. Most mindennél fontosabb volt, hogy élvezzem ez az éjszakát... Elvégre is lehet, hogy több ilyen már nem lesz.

Playby: Andy Biersack