Név: Emandorie Gabriella
WillarBecenév: Ema ; Em de leginkább Dorie
Nem: nő
Kor: 22
Születési idő, hely:
Foglalkozás: színésznő
Család:
Édesanyja: Valeria Goldstone ; 45
Édesapa:
* Brayen Willar ; 47 ; meghalt
* Gabriel Frave ; a mostohaapám
Testvér(ek):
* Edward Willar ; 22 ; az ikertestvérem
* Livia Frave ; 8
Egyéb hozzátartozó(k): Andrew
McGras ; 26; A legjobb rendező a világon… meg talán kicsit több.
Jellem:
Ő lédisége a tökéletes hiperaktívság megtestesítője. Szeret mindenhol ott lenni
mindenbe bele szólni, szervezkedni és intézkedni. Valakinek ez az agyára megy
valakinek, viszont tetszik. Sosem áll meg, szereti a pörgést maga körül, ha
zajlik az élet. Ő nem az a fajta lány akivel le lehet ülni az első randin
kávézgatni ő inkább vidámparkba vagy állatkertbe menne, csak hogy történjen is
valami. Úgy tartja az élet azért van, hogy éljük kár akármelyik másodpercét is
sajnáltatásra vagy sírásra tölteni. Ha őt valaki szomorúnak látja akkor ott
igazán nagy baj van.
Imád nevetni és a humorával sincsen semmi gond bár tény,
hogy anyjától elég idióta humort örökült és azokat a vicceket amiket ő mondd el
kell tűrni. Végülis… Emandoriehoz kell egy jó nagy adag türelem és kitartás.
Tud ő komoly is lenni ha nagyon muszáj de inkább élvezni szeretné az életét
minthogy komolykodással töltse.
Viszont aki elég kitartó azért tűzbe is menne és életét is
adná érte és ez igen nagy szó nála.
Ahhoz képest, hogy elég híres színésznő nincs elszállva a
földtől sőt igazán szerény. Szereti hallgatni – mint minden más ember – ha
dicsérik mégsem vág fel azzal, hogy jó a hangja vagy hogy ügyesen mozog a
színpadon. Igaz nincs az önbizalmával semmi baj de nem vág fel ezzel senkinek,
hisz nincs rá oka… leginkább apja miatt tart ott ahol és neki köszönheti, hogy
lett belőle valaki így nem ágaskodik tehetségével.
Kinézet és külsőségek: Alapjában
véve szőkésbarna hullámos hajjal áldotta meg a sors, bár élete során volt már
ez levágva is egészen rövidre, és festetve rózsaszínre és sötét barnára. Mégis
most az eredetinél maradva: tincsei kulcscsontja alá érnek. Inkább kiengedve
szereti hordani és hullámosan, bár ha néha rájön az 5 perc vasalóval is neki
esik.
Szemei csokoládé barnák és kontaklencsét hord, ugyanis
alapból szemüveges lenne de ezt csak este szokta felvenni olvasáshoz, TV
nézéshez vagy számító gépezéshez.
Nem túl magas kb. 167 cm. de törékeny, nőies testalkatú.
50-55 kiló között szokott ingadozni a tömege bár édesapja főztje után talán
jóval több.
Szereti a csinosabb ruhákat és inkább ezeket is hordja.
Magas sarkú, blúz, farmer. Igaz semmi gondja nincs a sportosabb
összeállításokkal, sem de inkább a csinosabb ruhák híve.
Előtörténet:[/justify]
Highway to hell – Caroline Forbes
- Anya, elmegyek sétálni. – Hajoltam be a nappaliba, kabátom
felvétele közepette. A tévét bámulta már köntösben nyúlt végig a kanapén haja
vizes volt, és egy édes olvasó szemüveg foglalt helyet orrán. El nem hitte
volna ilyenkor senki, hogy ő a helyi serif, ilyenkor még én sem. A komor,
kitűzős rendőrnőhöz képes ilyenkor egy otthonülő kötögetős idős hölgyhöz tudtam
volna hasonlítani. Már csak a macska hiányzott a képből.
- Nincs túl hideg kicsim? – Vigyorgott ugyanis fél 11 körül
lehetett, de mióta tudta, hogy vámpír vagyok már nem nagyon foglalkozott azzal,
hogy féltse az egy szem kislányát. Egy megsemmisítő pillantást vetettem édesanyámra,
aki azért felállt és a kezembe nyomott egy sálat. Sóhajtottam egyet majd nyakam
köré tekertem s kiléptem a fagyos hidegbe. Nem babráltam a kocsimmal inkább
vámpír gyorsaságomat használva szeltem az erdőt, éreztem ahogy kipirul arcom és
hajam össze gubancolódik de nem törődtem vele. Egy helyre mentem és az nem más
volt mint a Lockwood birtok. Mikor múltkor Tyler átváltozott ott maradt a
kedvenc pulcsim. Apám az idegein táncolt s az enyéimen is. Nem voltam hajlandó
többször végig nézni ahogy Tyler szenved…miattam. Ilyenkor még én éreztem
szörnyen magamat. Szerettem őt és ezért fájt, hogy már nem olyan amilyen… és,
hogy jobban szereti Klaust mint engem, valahogy jobban tetszett volna ha engem
bálványoz és nem a hibrid gyártó utálatosságot. Bár mostanában egészen kezdett
elegem lenni ebből a természet feletti mizériából. Stefan se tudja elönteni,
hogy a jó vagy a rossz oldalt válassza. Pedig van süti a rossz oldalon…
állítólag.
Kezeimet kinyújtva fogtam a barlang két falát, úgy
közeledtem a belseje felé. Már előre féltem a látványtól, bár a vér folt a
szőrcsomó és a karmolások már meg sem leptek, de ahányszor itt voltam mindig
valami újat találtam.
Világosság. Világosság? Elvettem kezeimet a faltól s
összeszűkített szemmel, lassan s csöndesen léptem tovább, hogy akárki is van
bent először én lássam ne ő. Szőke tincseimet kisöpörtem szememből s
meglepetten találtam szembe magam…Vele! Barna szemei csöndes nyugalmukban
meredtek rám. Nem volt boldog. Ajkai lezserül lefelé görbültek haja kócosan
meredt a barlang teteje felé.
- Tyler?! - csuklott el hangom s neki támaszkodtam a hideg
falnak. Kezeimet összefontam mellkasom előtt s csöndesen szuszogtam a levegőbe.
Íriszem végig járt a helyiségen. A pulóverem a földön a porban feküdt, csak pár
izzadtság csepp éktelenkedett rajta valószínűleg a hibrid ’barátom’ tulajdona
volt, de mivel nem ordíthattam rá, hogy ragassza vissza magára vagy csak
szimplán nyalja le ezért maradtam a szimpla mosásnál anyu verzióban.
- Mit keresel itt? – Vontam kérdőre én, akinek pedig semmi joga
nem lenne rá… mégis megteszem.
Playby: Dianna Agron[/center]
Kezdőlap 
Sok dolgot hallottunk már Párizsról. A szerelem városa, a divat fővárosa... Itt minden más, mint a többi városban. Az emberek is másak, a környezet is más. Gondoltál-e már arra, hogy milyen lenne Franciaország fővárosában, Párizsban élni? Vagy akár egy városnézést összehozni? Most itt a lehetőség! Saját karaktert alkothatsz, és belevetheted magad a párizsi csillogásba. Nézz körül az oldalon, és ha kedvet kaptál volna a játékhoz, 
Hétf. Ápr. 23, 2012 1:57 am by 
