Lorelei Besette

Tárgy: Lorelei Besette Kedd Ápr. 10, 2012 5:21 am

Lorelei Besette

Név: Lorelei Cornelia Besette
Becenév: Lorie
Nem: Nő
Kor: 22 év
Születési idő, hely: Nizza, Franciaország
Foglalkozás: Újságíró, közben pedig egyetemista

Család:
Édesanyja: Amelia Besette
Édesapa: Cristopher Besette
Testvér(ek): Olivier Besette (16 éves)
Egyéb hozzátartozó(k): A nagynénje Emma, a nagyszülei és természetesen az unokatestvérei.

Jellem:
Alapjában véve nagyon emberbarát vagyok, a munkám nem is menne enélkül. Hatalmas a tűrőképességem, rengeteg mindent el tudok viselni, még azokat is, akiknek kibírhatatlan a személyiségük. Nem vagyok hirtelen haragú típus, azt meghagyom másoknak. Kedvesnek, segítőkésznek és barátságosnak tartom magam, hozzám bármikor jöhet akárki, mindig meghallgatom és próbálok segíteni neki,
Ezen kívül természetesen rossz tulajdonságom is akad, mert hát kinek nincs olyanja? Képes vagyok megsértődni dolgokon, de nem vagyok hisztis. Ha megbántanak, nem haragszom sokáig, de mindent megjegyzek és nem felejtek. Nem vetem meg a szarkazmust és a csipkelődést, de tudom, hol a határ. Egyesek szerint a jó tulajdonságaimon kívül a humorommal bárkit le tudok venni a lábáról, bár én ebben sem vagyok biztos. Ó, és ha nem említettem volna, nem mindig hiszek magamban és nekem is kellenek a külső ösztönzések. A barátaim és a családom nélkül nem tudnék élni, valamint nagy állatbarát vagyok. Nem vagyok egy bosszúforraló ember, de aki a szeretteimet bántja, azokat nem kímélem.

Kinézet és külsőségek:
A tükörbe nézve nagy valószínűséggel én is ugyanazt látom, mint akárki más, aki rám néz. Az arcom formája ovális, amit hosszú, barna haj keretez és hatalmas, barna bociszemeim teszik igazán bájossá. Legalábbis mások szerint, nagyon sok ember mondta már azt, hogy az arcom olyan, mint az angyaloké. Ilyenkor mindig elpirulok, mert bár jól esik, sohasem tudok hozzászokni a bókokhoz.
Testalkatom karcsú és csinos, ezt én magam is belátom. Szinte mindig nőiesen öltözködöm, csak akkor veszek fel melegítőt és sportcipőt, ha nagy ritkán edzésre adoma fejem. Szökőévente egyszer. Otthonra is szeretek szépen felöltözni, ez már berögzült szokás nálam. Talán azért, mert anyát sem láttam soha kócosan, elnyűtt dolgokban otthon szaladgálni.
Testékszereim nincsenek, egyedül a fülem van kilyukasztva, semmi több. Ugyanígy vagyok a tetoválásokkal, soha nem is volt és nem is lesz. Egyáltalán nem vonzanak.

Előtörténet:

"Kedves Naplóm!
Be kell valljam, eléggé furcsa ismételten egy könyvhöz beszélni, de még mindig jobb, mintha hangosan kezdenék el magyarázni csak úgy magamnak. Mikor is írtam utoljára naplót? Azt hiszem, tizenhat éves lehettem. Igen, pontosan akkor."

Az életem mondhatni mesébe illő. Nizzában születtem 1990. június 24-én egy bizsergetően kellemes nyári napon, bár a hőmérséklet ott mindig igazán jó, a város lakóinak erre igazán nem lehet panaszuk. Három éves voltam, amikor a szüleimmel Párizsba költöztünk édesanyám munkája miatt, de a koromból adódóan szinte semmit nem érzékeltem az egész költözködésből.
Alig vártam, hogy iskolás legyek, már kisgyermekként is hajtott a kíváncsiság és a tudásvágy, ami meg is látszott a jegyeimen. A legjobb, legelitebb és legnehezebb iskolákba jártam, de nem szálltam el magamtól, mivel konkrét álmaim voltak. Sikeres akartam lenni.

"Ma Anyával az egyik ügyfelének divatbemutatóján jártunk. Most nyert teljes értelmet az én szememben az a közhely, hogy az első benyomás a legfontosabb: úgy érzem, beleszerettem ebbe a világba."

Onnantól kezdve nem volt megállás. Eldöntöttem, hogy sikeres leszek és a divat világában fogok tevékenykedni. Akkor még nagyon egyszerű elfoglaltságnak tűnt, de ma már tudom, hogy ott is minden kemény munka eredménye. Ennek ellenére sohasem akartam az édesanyám sikereit kihasználva fentebb jutni a ranglétrán. Nekem is a legaljáról kellett kezdenem mint bármelyik tinilánynak.
A már sokszor említett anyukám foglalkozás ügyvéd, de nem egy kisstílű, irodában üldögélő ügyvéd ő. A munkája az, hogy Franciaország legnagyobb cégeit képviselje, egyengesse az ügyeiket és az ehhez tartozó dolgokat. Mindent el tudott volna nekem intézni, amit csak megkívántam volna, de én nem akartam tipikus, elkényeztetett gyerek lenni, aki a szülei nélkül nem menne semmire. Merthogy az apám egy nagymenő vállalkozó, aki szintén kapcsolatban áll azokkal a cégekkel, amelyeket anyu képvisel. Jó családba csöppentem, nem igaz?

"A Vogue felkeresett, hogy véleményezzen a Chanel legújabb tavaszi-nyári kollekcióját. Azt hittem, nem jól hallok, amikor meghallottam a telefonban annak a nőnek a hangját, aki felajánlotta a munkát. Úgy érzem magam, mint egy lelkes óvodás, aki cukorkahalmot lát maga előtt. Mert ez a lehetőség volt az én cukorkahalmom, amely az igazi ugródeszka lehet számomra. Vigyázz Lagerfeld, mert jövök!"

Ennek már egy éve és mennyire igazam volt, tényleg ez volt a legnagyobb lehetőség, amit kaphattam. Ez a cikk megalapozta a jövőmet, megérte a sok fáradozás és a sok munka. Azon kívül, hogy sikeres újságíróvá váltam, az egyetemet sem hagytam abba, természetes, hogy továbbképzem magam- De azzal tisztában vagyok, hogy a divat az én világom. Nem a modellkedés, a pózolás és a kifutó, hanem a színfalak mögötti és a kifutó melletti élet.

Playby: Leighton Meester

Tárgy: Re: Lorelei Besette Kedd Ápr. 10, 2012 7:17 am

Szép karakterlap, örülünk egy ilyen "szende" kislánykának, mint te vagy! Tetszett, hogy a normál előtörténetet naplóbejegyzésekkel fűszerezted, a végeredmény kitűnő lett. Így hát:
Elfogadva!